Az a bizonyos nélkülözhetetlen...

... mobil. Nem használom ám éjjel-nappal, nem lógok rajta, de valahogy megnyugtat ha nálam van, mert tudom, hogy ha valami történik, eszembe jut, hogy fel kell hívnom valakit, írnom kell neki, stb., akkor jó esetben azonnal meg tudom ezt tenni, még mielőtt elfelejteném. Ma ismét rá kellett jönnöm, hogy félkarú óriás vagyok a mobilom nélkül. Reggel ugyanis kicsit kapkodva indultunk el intézni a dolgainkat, így a mobilom itthon maradt. Végülis nem volt rá szükség, nem volt betervezve egy hívás sem vagy sms, de azért egész délelőtt az ügyeim intézése közben állandóan emlékeztetnem kellett magam, hogy nincs nálam, mert mindig úgy tervezgettem a dolgaim, hogy akkor majd felhívom... ja nem, akkor majd megnézem a neten... ja nem, akkor majd sms-t küldök... ja ezt sem :) Mókás volt nagyon, sztem bolondnak nézhettek, akik láttak, hogy ott mosolygok magamban :D