Még mindig, már nem...

Kata még mindig lázas, köhög, folyik az orra, 0 étvágy, alig iszik :( Minden reggel úgy kelek fel (egy pocsék éjszaka után), hogy na ma már jobb lesz. Esküszöm, ilyen pozitívan állok hozzá, de mindig pofára esek :( Öröm az ürömben, hogy a füle még szép, nem ment rá, mondjuk el is használunk naponta egy ampulla sóoldatot. Nagy üzemi felhasználók lettünk, néha azon gondolkodom, hogy miként lehetne megoldani, hogy a gyerekre rákössem a porszívót... Szegényke már sírva tűri, hogy szívom az orrát, belefáradt a sok tiltakozásba. De persze csak ebben a témában, egyébként mindenre NEM a válasz, bár mostanában a legtöbb nem szeretem dologra mintha azt mondaná, hogy "engedj el". Eleinte azt hittem csak belehallom, de hétfőn is és ma is a dokinál is előadta, miközben lefogtam, hogy meg tudja a dokinéni hallgatni, nézni... Nem is tudom, honnan tanulta, mert mostanában Bence nem nagyon mondott ilyet (vagy igen, csak már nem tűnik fel?).

Bence esti elalvásai talán-talán kezdenek visszaállni a régi kerékvágásba, nincs kijárkálás a wc-re. Azt is észrevettem, hogy helyette inkább mesél. Elmondja, hogy mi történt az oviban (na nem regényre kell gondolni, csak 1-2 mondatban), hogy pl. Levi nem adta oda neki a buszt, hogy nem szabad ezt vagy azt csinálni, többnyire persze Katától a játékot elvenni vagy bántani őt, hiszen azért ezek még mindig napi szinten előfordulnak. Érdekes, mert ilyenkor lehet vele beszélni, jobban megoldódik a nyelve, könnyebben szót értünk vele. Mintha ilyenkor a nap eseményeit összefoglalnánk. Ebből igyekszünk rendszert csinálni, mert ilyenkor legalább megtudunk valamit a napjáról, egyszerűbb vele megbeszélni dolgokat, és ilyenkor tudja, hogy a figyelmünk csak az övé. Mindez azért fontos, mert egyébként amikor valami rosszat vagy jót csinál, akkor nem lehet vele megbeszélni azokat, mert egyszerűen nem figyel. Elvonják a figyelmét a játékok vagy éppen Kata, egyszerűen hiába próbálunk kommunikálni vele hathatósan. Persze elmondja, hogy ezt vagy azt nem szabad, ezért van/volt büntiben, vagy ezért azért lettem mérges vagy egyszerűen csak büszke vagyok rá, mert jól viselkedett, szépen evett, szót fogadott, stb. Tegnap pl megdicsérte az óvónéni, kapott meglepetést is, mert nagyon ügyes volt, új gyümölcsökkel ismerkedtek (hozzá teszem olyanokkal, amiket még én sem láttam, kóstoltam :D) és még hajlandó is volt mindet megkóstolni, ügyesen elpakolt, felöltözött vagy éppen segített szó nélkül. Igyekszem nagy feneket keríteni ezeknek is az egyébként mások által egy hasonló korú gyereknél már nem nagyra tartott dolgoknak, mert nála ez mind nagy szám, igenis sokat tesz azért, hogy ezeket jól (meg)csinálja. Este pedig jól esik vele feleleveníteni, mert így tudja, hogy ezek nem csak múló dolgok, hanem igenis nagyon fontosak és ezek miatt mi nagyon büszkék vagyunk rá, szót érdemelnek ezek a dolgok is, nem csak a rossz cselekedetei. Sajnálom, hogy ez a jó időszak a szokásos módon majd átcsapnak megint egy lejtmenetbe, bár azért még él bennem a remény, hogy talán nem is fog ez megtörténni úgy, mint eddig oly sokszor.