Nyaraltunk...

Eljött a június és bár némi betegség kicsit kétségessé tette az utazást, azért sikerült mindenkit "feljavítani" időben, hogy egészségesen vághassunk neki a nyaralásnak.
Hétfőn korán reggel felkeltünk, bepakoltunk az autóba és elindultunk Zalakarosra. Érkezéskor még sikerült összefutnunk vendéglátóinkkal, sajnos csak pár mondat erejéig.

 A gyerekek nagyon élvezték, mert volt medence a földszinten, ahol a fiúk naponta többször is csobbantak. Azt hiszem Bence egész nap csak ott akart lenni :) Kata elsőre nem akart menni a vízbe, aztán rájöttünk, hogy nem mer nélkülem menni, így hát legközelebb ketten mentünk, szép lassan szokva a víz hőmérsékletét. Igazából nem volt olyan nagy locspocs a részéről, de hát sztem ez teljesen normális, hiszen életében először volt ekkora mennyiségű vízben a csaj. Én is kaptam Apától minden nap egy kis fél órát, amikor egyedül mehettem úszni kikapcsolódásképp. Őt is lezavartam, kell egy kis magány a gyerekek zsibongása nélkül :) Jó volt, mert pont akkor ürült ki a medence, amikor aludtak a gyerkőcök, így mindketten tudtunk tök egyedül egy teljesen üres medencében úszkálni :)

Voltunk többször is cukrászdába, nem messze tőle van egy szupi kis játszótér, minden nap elmentünk sétálni, ha nem esett az eső. Szerda-csütörtök felé lett olyan az idő, hogy már nem kellett esernyőt is vinnünk, nyugodtan elmerészkedhettünk messzebbre is.

Kata nagyon zokon vette, hogy mindannyian egy szobában vagyunk, egyszerűen nem tudott elaludni, emiatt fáradt volt nap közben, amitől persze matrica lett. Azóta is meglehetősen nehéz vele, rengetegszer kel éjjel. Remélem hamarosan visszazökken az alvása a régi jó mederbe ;) Egyébként nagyon bírta a sétákat, hangosan kacarászott az emberekre, kutyusokra.

A zuhanykabin volt a másik mumusunk. Hát én még gyereket nem hallottam így visítani, mint Katát az esti fürdetésnél! Érdekes módon hétfőn és kedden nem volt baja vele, szerdától viszont csak egy gyors pacsa volt esténként, mert szörnyű volt hallani azt a fájdalmas sírást, amit ő ott levágott.
Bence mint említettem a medencéért volt oda meg vissza, állandóan pancsizni akart menni. De ha elmentünk sétálni, akkor minden alkalommal kereste a kis vonatot (Dotto), amire végül fel is ültünk egyszer családilag, egyszer pedig kettesben mentünk egy kört Bencével. Felmentünk a kilátóhoz, amit nem igazán értettünk, hogy miért így hívják, ha egyszer 3 oldalról  fák, házak vannak, a negyedikből meg egy kevéske dombot lehetett látni. Na mindegy, a fiúk felmásztak a lépcsőkön, Bence lehozatta magát onnan (kétszer is :D), mi csajok pedig lentről mustráltuk a nagy építményt.

A helyi kifőzdékben csak kétszer ettünk, mert számunkra nem jött be annyira az ott főzött étel, pedig két különböző helyen próbálkoztunk. Mondjuk nagy élet sem volt még, hiszen túl jó idő sem volt múlt héten én talán még a szezon sem kezdődött el.