Bence és Domi...

Tegnap úgy adódott, hogy muszáj volt Hugit megkérnem, jöjjön kicsit Bencézni, mert nekem már jó ideje volt időpontom a fülészetre és oda nem szívesen vittemvolna el a Nagyfiút is.
3/4 9 körül Apa telefonált az infóval, hogy mikorra kell mennem (mert a telefonomban ugye nem volt felírva), igenám de én éppen a legkisebb helységben csücsültem és nem épp olyan állapotban, amikor pillanatokon belül ki tudnék rontani onnan, hogy felvegyem. Nem csengett sokáig, ez fel is tűnt, mert Apa meg szokta várni, hogy felvegyem vagy a hangposta bekapcsoljon. Nagy nehezen kikászálódok, nézem a telefont, nincs nem fogadott hívásom... Kezdett gyanússá válni az addig a telefonom fölé görnyedő Bence, hogy tuti ő tett vmit a vidáman zenélő és villogó telefonommal (kölcsön teló, fogalmam sem volt, hogy hol lehet megnézni a felvett és nem fogadott hívásokat...). Apát visszahívtam, időpontot megtudtam, elmentem hajat mosni, majd mikor a hajszárításnál tartottam, Bence szaladt oda hozzám, hogy "hallóóó, hallóóó". Ismét kivetődök, immár a fürdőből, épp akkor csörgött Hugi, hogy a ház előtt vannak, engedjem be őket. Ahogy megbeszéltük 9-re jöttek. Bence még az indulásom előtt megtöltötte a pelus, hát nem voltam tőle boldog, mert ugye nem akartam a pocakos Huginak passzolni a hálás feladatot.
Mire sikerült elindulnom, alaposan késésben voltam, de még épp időben beértem a rendelőbe, beálltam a sor végére a sorszámos ablaknál, majd egész hamar bejutottam a dokihoz. A doki megerősítette, hogy ismét középfül gyuszim van :( Nagyából lezajlott, de írt még fel gyulladásgátlót (na ez a készítmény is igen gyomorforgató, pláne ha valaki nem szereti a mentolt!). Kaptam időpontot hallásvizsgálatra, kíváncsi vagyok mi lesz az eredmény. Mert hogy van az tuti, a kérdés csak az hogy mekkora. Már volt egy ilyen vizsgálatom, majd elviszem azt az eredményt is magammal, hogy össze lehessen hasonlítani a kettőt.
Hazaértemkor Bence éppen falatozott az asztalnál, Hugi szerint abszolút nem hiányolt, jól elvoltak Domival. Rábeszéltem, hogy maradjanak, el tud aludni Domi az egyik szobában, mi meg tudunk addig beszélgetni, kaptak ebédet is, aztán másfél óra szunya után folytatták a játékot - hol az egyik futott elől, hol a másik :D - majd otthon hagytuk kicsit Domiékat és mi elmentünk a dokihoz. Ítélet: Bence jól van, mehet bölcsibe :D Meg is lepődtem egyébként, mert még várnunk sem kellett, nyitva volt az ajtó, a doki és az asszisztense ott malmoztak :)
Aztán irány meglátogatni a Papát, aki ismét zavart volt egy kicsit, gyorsan fel is tettük neki az oxigént, ismét szidtam Apát, hogy miért veszi készpénznek, amit Papa mond (potyára vittem oda a vékony takaróját), ráadásul szintén zavartan. Bence megdézsmálta Papa piskóta tallérját, sajtos pogácsáját, majd mikor már nem engedtem hogy az egyébként otthon is elérhető banánra rávesse magát, úgy döntött neki nincs maradása, "szia papa", "pápá", "sziasztok" beszólásaival egyértelművé tette távozási szándékát :D Aztán némi egyeztetés után a főnővérrel, elindulhattunk végre haza Domiékhoz, hogy játszhassanak még egy kicsit. Szegény Gabi jól meglepődött, mikor Apa nővére megjelent, azt hitte mi jöttünk vissza olyan hamar... :)
Domi haláli kispasi. Nem rég kezdett el járni, de már úgy száguld, mint egy tank :D Felváltva futottak elől Bencével. Ha Domi felmászott az egyik ágyra, akkor letette a buksiját és ott pihengetett picit, majd ismét felpattant és újult erővel vetette be magát a játékba. Hol a függöny mögött játszottak kukucskálóst, hol a szárító alatt (persze intelmünk ellenére). Ha Domi odajött hozzám, hogy kicsit megpihenjen az ölemben, akkor Bence már rohant is, hogy 'stipi-stopi ő az én anyukám, nem adom', igyekezett Domit eltúrni az ölemből, a kezemet is csak úgy tolta el Domiról. Iszonyatosan irigy is a lelkem, mindig minden játékot elvett Domitól, remélem hamar leszokik róla ;) Azért a végén a nagy autóért volt ám harc, mert azt nem volt hajlandó Domi eltűrni, hogy kivegye a kezéből Bence. Mert Bencének ugye csak addig kellett, amíg Domit is érdekelte...
Jó volt látni a két kicsit önfeledten játszani :D