Mivel az elmúlt hónapokban mindig az történt, hogy leírtam, ha valami
történni fog és esetleg reménykedünk a jó megoldásban, aztán meg persze
koppantunk egy jó nagyot, ezért úgy döntöttem, hogy most 'elharapom a
nyelvem' és magamban tartom, amíg tényleg megnyugtató módon rendeződnek a
dolgaim. Persze említést tettem, de szándékosan nem írtam részleteket.
Most viszont úgy tűnik, hogy végre bejött, ami mindenkinek jó.
Papa ugye kórházba került combnyak töréssel, a műtét is megvolt pár
nappal később és ahogy annak lennie kell nem akart mozogni, ezért ágyhoz
kötött lett. Elismerem, hogy neki fájdalmai vannak, emiatt nehéz a
mozgás, de ismét bebizonyította, hogy mennyire szereti ha kiszolgálják,
ezért alaposan rájátszott a betegségre. Nekem ne mondja senki, hogy a
dokik azért mondják egy betegnek, hogy terhelje a lábát, mert ki akarnak
vele szúrni. Naponta több ilyen műtétet végeznek ilyenkor, szóval ha
másnak megy, akkor gondolom nem lenne nagy kérés, hogy azt tegye, amit a
dokik mondanak. Szóval sejthető volt (és mondogatta is Papa), hogy
egész napos felügyelet kell neki, amit mi nem fogunk tudni biztosítani
neki. Első remek ötlete az volt, hogy intézzünk neki egy ápolónőt, aki
otthon van vele, amíg mi dolgozunk. Ekkor már a párom nővére is furcsán
nézett Papára, mert ez ugye horror összeg lenne, igaz hogy ő fizeti, de
ez legkevésbé sem lett volna még neki sem jó megoldás. Elég ha csak 1
nap nem tud menni az ápolónő, mert vmit el kell intéznie... És akkor
borul minden.
Aztán kezdte belátni a tesó is, hogy most tényleg nincs
más megoldás, csak az idősek otthona. Szép lassan be is adagolta
Papának, aki a végén még örült is a felvetésnek és rábólintott a
dologra. Naná, hiszen csak arról van szó, hogy amíg ő lábra nem áll,
csak addig kell neki oda bemennie. Tehát meg volt a belegyezés, de itt
jött még a java. Ugyanis kedd volt éppen és vészesen közeledett a
szerda, amikor is ki akarták paterolni Papát a kórházból. Szerencsére
oxigénre van szüksége, emiatt az ideiglenes elhelyezés (amíg az otthon
vezetője rábólint a beköltözésre, erre szerda reggel volt csak mód) a
Margit kórház elfekvőjében nem jött össze (felmerült hogy hordjuk oda az
oxigénpalackot, de a cserét biztosító cég emberét nem engedhetik be a
kórház területére!), ott ugyanis nincs oxigén! Sőt, amin döbbentem: a
János kórház traumájának osztályán sincs! Ezért végig az őrzőben volt a
Papa és foglalta az oly drága ágyat. Tehát Margit kórház, mint pár napos
elhelyezés nem jött szóba, az otthon visszajelzése csak szerdán reggel
várható, ezért nagy nehezen sikerült meggyőzni a János kh-béli kezelő
orvost, hogy legalább csütörtökig adjanak helyet még. Jött a
reménykedés, hogy befogadják Papát. Mikor rábólintottak végre az
elhelyezési kérelmünkre, akkor sebtében intézni kellett mindent: oxigént
átvinni az otthonba, hogy amikor megérkezik Papa, már ott legyen
kéznél. Zárójelentéseket össze kellett szedni, gyógyszereket ki kellett
íratni a házidokinkkal, hogy az alapján tudják majd osztani neki a
bogyókat. Egyéb anyagi természetű dolgokról nem is beszélve. mindezt egy
nap alatt. Apa nővére szerencsére mindent el tudott intézni, amit még
muszáj lesz, azok már ráérős dolgok, a legfontosabbak megvannak.
Persze Apa nővére amikor csak lehet hangoztatja, hogy ő mit intézett,
hogy érezzük milyen nagy kegyben van részünk... Elismerem, tényleg
sokat intézett, kijárt mindent, de a jelenlegi helyzetünkben nem volt
más aki ezt elintézze (ráadásul neki a keddek mindig szabadok). Nem
magyarázásképp, de:
nálunk elbocsátották az egyik kollégát, emiatt
minden meló ránk szakadt (Apára és rám) és persze most, hogy ő nincs már
- hiszen nem volt elég munka ezért lett elküldve - rengeteg munkánk
volt. Konkrétan néha úgy értem Bencéért a bölcsibe, hogy egyenesen oda
mentem, nem ugrottam be haza intézni a házimunka egy részét kb fél óra
alatt, hanem maradtam tovább kicsit, hogy Apa másnap zökkenőmentesen
tudjon dolgozni, kivinni az ügyfél javított gépét.... Mondjuk ez meg is
látszott a lakáson :( Aztán mikor elhoztam a Nagyfiút, rohantunk haza,
többnyire csak enni valamit és már futottunk is tovább só terápiára,
ahonnan 3/4 7-kor értünk haza. Nos ebbe az időbeosztásba kellett volna
nekem vagy Apának betolni azt az 1-2 napot az ügyintézésre. Mivel egy
helyen dolgozunk, ha Apa vesz ki szabit én szívok, ha én veszek ki
szabadnapot, akkor ő... Óh és akkor arról nem is beszéltem még, hogy a
saját autónk még mindig nem jó, így nem kis agyalásba került mire
sikerült rávennem magam, hogy legalább ez alatt a 2 hét alatt, amíg
kezelésre járok Bencével, elvigyem a másik (volt kolléga által eddig
használt) céges autót. Meglehetősen sokba kerülne a cégnek, ha azzal
járnék minden nap dolgozni, ezért eszem ágában sem volt igénybe venni az
autót, bérletem is van, de Bencét nem akartam hurcolni busszal
esőben/szélben (és akkor aztán tényleg nem fért volna bele a napba
minden, rengeteg idő ment volna el az utazással).
Nos tegnap Papát átszállították az otthonba, nekem lett egy kis
lélegzet vételnyi időm a cégnél, picit jobban állunk az elvégzendő
munkákkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése