Erre Bence ismét ráébresztett minket. Az ember hajlamos elfelejteni
dolgokat, amik nem adottak, de néha lehet benne részünk és egy idő után
már megszokott, mondhatni természetes lesz.
Történt ugyanis, hogy tegnap este, fél 8 tájban Bence megfogta a 2
üres ásványvizes flakont, odaállt az ajtóhoz és mondta hogy "becsuk". Én
már kezdtem megörülni, hogy a gyerek milyen rendszerető, biztosan a
szemétledobóba akarja levinni őket. Apa veszi a papucsát, hogy
lemenjenek és megszabaduljanak a két flakontól, mikor is Bence közölte,
hogy "anyais"... Ekkor kezdett gyanús lenni, mert a ledobóhoz nem
kellünk ketten. Jönnek vissza Apával, Bence éktelen sírására lettem
figyelmes, így kifaggattam Apát, hogy mi is történt. Ő elmondta, hogy
Bence ugyan ledobta a flakonokat, de már ment is volna tovább lefelé,
majd mikor rájött, hogy nem olyan program van, akkor felfelé kezdett
menni a lépcsőn a harmadikra. Apának úgy kellett leszednie a lépcsőről,
hogy jöjjön már be a lakásba. Aztán rájöttünk a probléma okára: Az
elmúlt nem itthon töltött napokban Bence este fél 9ig kint flangálhatott
az udvaron. Merthogy Hidegkúton az is van. Hát Bence meg most is ment
volna le, hozta a papucsainkat, vette fel a sajátját és továbbra is ott
toporgott sírva az ajtó előtt. A szívem majd' megszakadt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése