Fejlődik...

Azért van új is a nap alatt... Most már profin pápázik pl Apának. Nem tisztel meg mindenkit ezzel a tudománnyal, de mostanában egyre többször integet, ha mondjuk neki, hogy pápá. Megy a "apci", ha valaki tüsszent, a "ápi", ha meglátja a kacsáját, mondja utánunk, hogy "mee", ha szemléltetjük a barikát (igen, tudom, hogy bee lenne, de ő inkább m-el mondja :) ) :) Imádom hallani, amikor elkezd baba nyelven halandzsázni vagy éppenséggel kimond egy-egy neki tetsző szót a maga módján.
Viszonylag új szokása, hogy bekapcsolja az összes zenélő játékát egyszerre és elkezd egészen mással foglalkozni. Amikor valamelyik játék lejár, akkor megnyomja ismét a gombot az ominózus játékon... Élvezet egyszerre hallani 3 féle zenélő kütyü szinfóniáját :D 
A labdákat is egyszerre cipeli, minimum 2 labda kell, hogy a kezében legyen. A bölcsiben is tudják már a többi csoport gondozónői, hogy ha Bence sír, akkor csak a kezébe kell nyomni 2 lasztit és jó eséllyel teljes lesz a béke :)
Érzéke van hozzá, hogy mit és mikor kell megtalálni. Most jött el az idő, amikor is az összes tiltólistás dolgot csak azért is meg kell piszkálnia. Bújna a szemetesbe (a szobai szemetest ma kiborította), dobálná a tálcákat, kipakolná az edényeket a konyhában, a flakonokat, labdákat, játékokat direkt beküldi az ágy alá, bedobja a kádba (még jó, hogy nem a wc-be) és aztán persze balhé van, hogy nem tudja kivenni vagy beütötte a fejét az ágyba, ahogy bemászik alá... A TV távirányítóját már rég óta el kell ugye tenni előle, na de már ezzel sincs a tv biztonságban, mert tudja, hol vannak az oldalán a gombok. Beáll a tv elé és időnként csapkodja is, persze ezerszer rá lett szólva, hogy nem szabad, mert elromlik, de ez totál hidegen hagyja. Ránk néz, tudomásul veszi, hogy nem szabad, röhög egyet, majd egy utolsó csapást még rámér a szerkezetere, aztán hátraveti magát és végig fekszik az ágyon.
Most jött el nála is az idő, hogy mindenre nem-et mond. Szépen és tisztán, néha még a fejét is rázza hozzá :) Nem túlzok, ha azt mondom, hogy átlag 10 percenként elhangzik tőle ez a szó :)
Mindent dobál, csapkod, rugdos, ütöget...  Ha rászólunk hiszti van kőkeményen, az az igazi hátrafekvős és fejbeütős verzió... Ma rájött, hogy a fejét remekül lehet ütögetni a falba és nem is restell ezt megtenni, annak ellenére, hogy fáj neki, ami miatt persze sír. Már örültem, hogy mi ezt megúsztuk, hát nem lett igazam...
Viszont most, hogy nincs láza, nagyon jó kedve van. Szaladgál az apja elől sikongatva, jön az ágyra és rámászik a hátunkra-hasunkra és nevetve ugrál rajta. Felmászik a székre és diadalittasan vigyorog, amikor sikerül :) Elkezdett mutogatni is, bevallom néha fogalmam sincs, hogy mit, de hát még nekem is tanulnom kell, hogy mi érdekes a számára... Hozza a játékokat, hogy ezzel vagy azzal játsszunk, beül - befekszik a tv elé és mint aki jól végezte dolgát, nézi :D Van hogy odaáll elém és csak mondja, mondja tök komoly arccal ;) Én meg csak nézek rá és nem győzök betelni vele... :)