Haza jöttünk, minden kezd a régi lenni. Pár dolog azért változott,
például az, hogy Bencének kibújt ugye 2 foga. Még mindig töm mindent
ezerrel a szájába, nyálzik és éjjel többször kel. Szegénykém... Ma
megint lemeozom majd a fogacskákat, mert nekem gyanús, hogy van még ott
történés.
Tegnap elmentünk fogászatra, fogorvosnéni megszámolta a fogait és már
jöttünk is ki. Ezt a házi doki is meg tudta volna nézni, nem értem,
miért kellett külön elmenni fogorvoshoz emiatt. Végülis mindegy, mert
várnunk nem kellett. Mikor kijöttünk, 2 tizenéves lányka ült a váróban.
Bence odarohant hozzájuk és áhítattal nézte őket, közben pedig néha
mondta a magáért :) Amikor behívták az egyik lánykát, akkor a kint
maradó lánytól alig tudtuk elhozni Bencét. Balhézott, így mondtam
apának, had maradjon picit a gyerek. Udvarolt kicsit, majd sikerült
végre elhívnunk és elindulnunk haza. Nem lehet elég korán kezdeni a
csajozást :D
Van új tudományunk is :) Végre megy a pápá, de csak úgy hogy az egész
alkarját meglengeti, ha kicsit magasabbra emelné a kezét, azt már
büntetnék :) Mondjuk ez az integetés inkább egy legyintésre hasonlít, de
mi tudjuk, hogy nem az :D
A szája továbbra is jár, tegnap a bölcsibe behozta Apa, miután felébredt
(felébresztették :( ). Addigra a szülőit a kicsik szobájában
folytatták, így volt bőven játék és leendő csoporttárs, akivel, amivel
játszhatott ;) Felfedezte a bölcsit, begyűjtötte a játékokat, kicsit
hevesebben ugyan, de ismerkedett a többi gyerekkel, szülővel. Nekem
gyanús, hogy az egyik szülő egy volt középiskolai osztálytársam... Ha
legközelebb találkozunk, tuti rákérdezek, most nem volt rá alkalmam. Egy
másik szülő pedig egy régen kilépett munkatársam :D Milyen kicsi a
világ :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése