Nyígás még mindig...

Igen én, bár Bence is és ez a kettő együtt nagyon nem jó poén :(
Kezdődött ott, hogy ugye az alvás éjszaka ismét csekély mértékű volt. Aztán jött ez a hülye hidegfront, amitől kistesó éppen ki akar ugrani, emiatt feszít-fáj-keményedik-görcsöl-kisugárzik derékba...
Aztán folytatódott ott, hogy le kellett mennem dokinénihez táppénzes papírral, korán reggel persze, mert akkor még Apa itthon volt, vigyázott a bölcsi szünetét töltő fiára. Hááát már akkor éreztem, hogy a szabadtéri programok nem csak az én állapotom fog határt szabni. Nagy nehezen hazabandukoltam, Apa el, én reggelire rábírtam Bencét, szóval ettünk, majd bevágódtam a kishelységbe pár percre. Sajnos ismét nem az a kategória volt, amikor ki tudok rontani onnan, hogy mi ez a túl nagy csend Bence részéről, de bíztam benne, hogy nem a notebookomba tölti éppen a maradék tejét vagy nem a padlót igyekszik vele felmosni... Hát szerencsém volt ilyen szempontból, mert nem ezt művelte, hanem sikeresen összefirkálta a véletlenül asztalon hagyott táppénzes papírt egy tollal. Pfff... Majdnem elsírtam magam. Akkor közöltem Bencével, hogy nem érdekel milyen idő van, lemegyünk a játszótérre, összeszedem magam, bármi is történjék. Amikor ott voltunk már vagy 15 perce, akkor elkezdett esni az eső... Ok, gondoltam magamban, akkor megyünk a dokihoz kicseréltetni az összefirkált papírt, mert én nem vagyok hajlandó emiatt még1x lejönni... Hát nem mondhatnám hogy jól bírta a gyerek a várakozást, pedig csak 15 perc volt. Mondogattam is neki bőszen, hogy látod fiam, nem kellett volna összefirkálni Anya papírját (én voltam a hibás, de akkor ez a momentum - hogy mondogathatom neki - valahogy egy picike elégtételt adott). Hazafelé már csak vonszoltam magam, örültem hogy elázott a játszótér (jó anya vagyok, mi?), így mehetünk haza és jó eséllyel letehetem végre fáradt testem az ágyra...
Később szépen megebédeltünk együtt, Bence elvonult még egy kis mesenézésre, hiszen meg kellett várnunk, hogy Papa ápolónője bevonuljon, majd el, mert már megtanulhattam, hogy Bencét nem érdemes letenni előbb, mert akkor felkel az ápolónő jövetelére és ezzel lőttek is az alvásnak (amit ma kivételesen nagyon vártam). tehát Bencét még nem kapcsoltam le a tévéről, gondoltam addig elmosogatok, mert reggel óta nem volt rá lelkierőm. Már majdnem végeztem, amikor hallom, hogy zenél Bence bilije, ergo pisilt a gyerek. "Szaladtam" is már hogy segítek elintézni a végterméket, mire látom, hogy a bili üres, mindössze vizes csak. Kérdezem, hogy mi történt, erre mondja, hogy pisilt. Mondom neki, hogy jó, de hova? Azt mondja a bilibe... Bakker! De akkor hol a pisi??? Benézek a wc-re és látom, hogy miért nem oda pisilt (rajta volt ismét a magasító, nem érte fel), konstatálom, hogy a gyerek kiöntötte a bili tartalmát, csak hát sajnos nem sikerült a wc-be, így neki kellett állnom takarítani :( Duzzogva megcsináltam, majd azért odamentem Bencéhez és megdicsértem, hogy milyen ügyes volt, elvégre ő csak azt tette, amit szoktunk: pisilt, majd a wc-be öntötte.
Ápolónő el, Bence ki a szobájából, hogy akkor MOST megyünk a Papáékhoz, mert ő Domizni és pancsizni akar, nyomatékosítva óhaját, elő is veszi a cipőjét, odaadja az egyébként csak alváshoz használt cumit és vázolja, hogy hozzak neki egy kabátot is, mert esik az eső... Vááá..... :D
A végére azért hagytam egy kis poént, amit pénteken sikerült elkövetnem:
Elmentem boltba, s mivel úgy terveztem, hogy utána megyek ALDIba is vásárolni, ami jóval messzebb van, ezért autóval mentem. Aztán ahogy kell a vásárlás végeztével hazasétáltam... Minderre a háztömb előtt jöttem rá..
(Úgy voltam vele, hogy majd amikor megyek Nagyfiúért a bölcsibe, akkor elsétálok érte... Délben pedig elkezdett zuhogni az eső, nem is akárhogy... Mázlimra, mire indulni kellett, elállt az eső, így nem áztam el.)