Jósolgatunk...

Az éjjel 3 elég erős fájásra ébredtem. Elmúltak, de bevallom berezeltem. 33. héten vagyunk, nagyon kéne még 3 hét. Igaz, hogy a jóslók csak 4 héttel a szülés előtt jelentkeznek és akkor már jók vagyunk, de mi van, ha nálam nem 4 hét lesz most? A sok stressz, hogy nem tudok pihenni amennyit kéne, hogy mindig összejön valami, amin idegeskedhetek, valljuk be nem a legjobb ómen. Így hát ma délelőtt nekiláttam a kórházi csomagba kellő cuccok összepakolásának, a hiányzó dolgok felírásának és kölcsönkérésének. Eddig mindig halogattam, mert elfelejtettem megkérni Apát, hogy vegye le nekem a táskákat, amikbe tudok pakolni, de most elkezdtem a pakolást és ha Apa hazajön biztosan nem fogom elfelejteni megkérni, hiszen minden az ágyra lett készítve csinos kis kupacokba :)
Egy kicsit szomorú vagyok, hogy Apa nem lehet ma itthon, tényleg kéne az a pihi, egyre inkább érzem. Bence a szobájában mesét néz, amíg lefoglalja (tudom, hogy nem a leghasznosabb elfoglaltság neki) igyekszem haladni a teendőkkel. Még fel kell tennem az ebédet, jó lenne legalább annyi cuccot kivasalni, ami a csomagba kell... Ó és mielőtt elfelejteném: van 3 kiló barack, amit Katának vettem tegnap a fagyiba, azt is meg kell pucolni és magozva zacskózni...