Na most akkor tudja vagy sem?

Ahogy az utóbbi időben elnézem Bencét igencsak szeret velünk játszadozni. Természetesen nem a klasszikus gyermek játékra gondolok, hanem a csalafintaságára. Már-már kezdtem elkeseredni, hogy az én fiam bizony sosem fogja megtanulni a színeket még annyira sem, mint egy átlagos férfi. Igyekeztünk többször több féle módon rávezetni bizonyos dolgok színeire, de Bence mindig mást mondott, mint kellett volna (általában minden sárga volt, most a héten épp a zöld a favorit). Ha sétáltunk, akkor az autók színeit mondogattuk, ha fagyit ettünk, akkor annak a színeit elemeztük ki, ha könyvet olvastunk, akkor abban kerestünk valamit, amiről lehet beszélni. Mondjuk ez is elég gyanús ugye, mert azért a valószínűség számítás alapján legalább néha bele kellene trafálnia, de nem, ő nem tette. Ez is persze csak most esik le, de mindegy is :) Szóval mindig más mondott, én meg már lelkifurdalást éreztem, hogy nem foglalkozom vele eleget és ezért nem tudja. Mivel elég gyakran kérdeztük tőle, hogy "ez milyen színű?", a játékok pakolása közben ő is mindig felteszi ezt a kérdést nekünk egy-egy játékot tartva a kezében. Tegnap aztán lebukott, mert a legókat pakolászva, mintegy elfelejtve, hogy Anya ott van mellette, elkezdte mondogatni, hogy "zöld", "ez is zöld", "pijos"... Én meg ott ültem és nem tudtam, hogy most örüljek, hogy megy neki vagy morcos legyek, amiért szórakozik velünk :D