Szigor...

Tegnap a dokihoz kellett mennem némi infóért, így megkértem Húgomat, hogy jöjjön át egy kicsit Bencézni.  Épp Thomas ment a JimJam-en (mert hogy azt nem vontam meg, mert ez a csatorna csak percekre köti le, nem pedig órákra. Ott délután van 2 rész a Thomasból, aztán slussz.), amikor leléptem, így különösebben nem vette észre távozásom. Gondoltam is magamban, hogy ez könnyen ment, tuti akkor lesz balhé, ha feleszmél, hogy nem vagyok ott. Rohantam is haza fejvesztve, amikor végeztem, még a boltba sem mentem el, mert a szemem előtt olt a kép, ahogy az én fiam szegény Húgim haját tépi, hogy '"Ajjaaaa". Már akkor gyanús volt, hogy lehet nem is így van, amikor az utcán a házunkhoz értem és nem hallottam gyereksírást. Gondoltam, hogy épp eszik vagy vmi jó kis mese megy a tv-ben, ezért nem üvölt az elképzelt módon, de döbbentem, amikor beléptem az ajtón: Bence nyugisan ült az ágyon, amikor meglátott szaladt hozzám és átölelt. Kérdeztem Húgit, hogy menyi sírás volt, amire azt a választ kaptam, hogy semennyi... Húhh, ezt megúsztuk :) Sőt, Bence aranyosan szórakoztatta Domit :D Ugrált, guggolgatott neki :) Asszem, lesz még ilyen felvigyázás, ha elsőre ilyen jól ment nekik :D

A tegnap előtti maratoni Thomas-nézés következménye lett, hogy most elvonási tüneteket produkál a fiam. Egyenlőre erős vagyok és nem adom be a derekam, add Istenem, hogy ez így is maradjon.
A cumira visszaszokott igen erősen, a Thomas megvonás miatt most épp nem zsörtölődöm miatta, majd ha ezen túl vagyunk, akkor azt is visszaszorítjuk.