Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem mindenki szereti eldönteni,
hogy mit mikor és hogyan ad a csemetéjének. Ez alól nem vagyok én sem
kivétel. Határozott elképzeléseim vannak Bence etetésével kapcsolatban.
Kezdhetjük az Apósom-féle kekszezéssel. Fel áll a szőr a hátamon, amikor
tömi vele a gyereket pl. ebéd előtt. Beletette a kekszet
egy tálba, feltette a tálat az ágytámlájára. Bence tudja, hogy ott van
és nem röstell kunyizni belőle. Ez akkor bosszantó, ha a határozott
kérésem ellenére, miszerint ne adjon neki, mert nem fog vacsizni, mégis
odaadja Bencének, mondván de hát kéri. Igen, kunyizza, mert tudja, hogy
akkor fog kapni. Kap Bence kekszet, de csak 10 órai/uzsi vagy ebéd után.
Szerintem ez így van jól, akárki akármit is mond.
Folytathatom a játszótéren kisgyermekével ülő anyukával.
Chipset evett a kislányával, Bence persze egyből kiszúrta. Én szóltam
Bencének, hogy nem kunyizunk, és próbáltam elterelni a figyelmét más
felé. Mondtam a kedves anyukának, hogy mi ilyet nem eszünk, köszönjük,
mert már kínálta is Bencét. Persze
anyuka kapott az alkalmon, mikor Bence ismét arra somfordált és adott
neki. Azt hittem, felrobbanok! Aztán persze kérdezte, hogy adhat-e még
neki, majd mondta, hogy dehát ez csak sós chips.
Oké, én meg csokoládéval fogom tömni az ő gyerekét. Bence innentől
kezdve állandó vendég volt a hölgynél, már ki is akarta magát
szolgálni. Én nem értem, azzal eteti a gyerekét, amivel akarja,
senkinek semmi köze hozzá, de az én gyerekemet, meg én etetem úgy,
ahogy azt jónak ítélem meg. Nem az a pár szem chips a problémám, hanem
az elv. Van itthon chips, jómagam szoktam enni (rám is férne egy kis
hízás már), de a gyereknek szerintem legkevésbé sincs szüksége túl sok
sóra és cukorra. Én úgy etetem Bencét, hogy azért kap édességet is, de
inkább gyümölcs formájában. Csokit nem is nagyon kapott a pár napja
elkezdett túrórudiban lévőn kívül... És ha rajtam múlik, akkor ez még
jó darabig így lesz. Ráér később is csokizni, chipsezni. Most veszik
fel a saját étkezési szokásaikat, ilyenkor könnyebb őket ránevelni arra,
hogy ne a túlzottam édes, sós dolgokat egyék. A túrórudit is csak azért
vezettük be, mert a bölcsiben kapnak. no meg kinderpinguit is. Utóbbit
itthon tuti nem fog kapni még egy jó darabig. Nálunk az édesség, mint
olyan, nem létezik. Azért eszünk, mert éhesek vagyunk, lehetőleg nem
nasizunk. Ezt szerencsére a bölcsiben is tartják, így nekem nem lesz
nehéz dolgom erre nevelni Bencét. Az tény, hogy így én sem tudok
nasizni, mert akkor Bencének is adnom kéne, dehát ez így fair ;) A minap
szembesültem vele, hogy azért nem volt hiábavaló a nevelésem, ugyanis
Bence nem ette meg nutellás palacsintát. Túl édes volt neki,
valószínűleg túl sok krémet tettek bele :)
A lényeg, hogy baromira idegesít, ha mások a határozott kérésem ellenére
olyan ételekkel tömik a fiam, amire én úgy gondolom, nincs szüksége.
Fejlődő szervezetének inkább táplálóbb ételek kellenek és nem pedig
tápérték nélküli kalóriabombákra.
Ufff...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése