Fotók...

Ha jól emlékszem lehagytam a fotót kistesóról. Egy kis csavarral ugyan, de pótolnám :)

Nos, melyik kicsoda?

Amikor férfi a bemondó...

Réges-régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt.

Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollégát kérték fel a mesemondásra.

– Szervusztok, gyerekek! – köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura. – Fecske anyó vagyok... – folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a gépet a röhögéstől

A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:
– ...és épp a tojásaimon ülök... – a korabeli kollégák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől.

Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:

– ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...

Megdöbbentő dolgok...

Az egyik, hogy hétvégén lomtalanítás lesz, annak ellenére hogy állítólag átrakták őszre mindenhol... Hamar túl léptünk rajta, még örültünk is, hogy legalább most lesz alkalmunk kipakolni a sok felesleges cuccot, és végre lesz helyünk hogy a tesónak beszerzett dolgokat és egyéb ruhákat eltegyük. Aztán döbbenten vette észre Apa, hogy egyik este idecuccoltak a nem napsütötte kisebbség egyes alanyai, mégpedig autóval és ággyal, gyerekekkel együtt!!! Kirakták a leendő kupacok helyéhez a székeiket, foteljaikat és itt élnek most néhány napig! Eleinte nem akartam elhinni, hogy tényleg ide jöttek lakni, de aztán reggel láttam a pokróccal letakart szélvédőket, ajtókat és rá kellett ébrednem, hogy de, ez bizony az :( Hab a tortán, hogy egyes lakók nem bírták megvárni a vasárnapot, amikorra is szól a kiírás (mert hétfőn szállítják el a lomokat), már tegnap láttunk kipakolva ezt-azt. Ezek az emberek pedig csak azért jöttek ide ilyen hamar, mert tudták, hogy ez lesz! Nem vagyok rasszista, de egy icipicit aggaszt a dolog, hogy a bölcsiből hazajövet a járda szélén ücsörögnek és minden előttük elsétálót alaposan megnéznek. Engem ez frusztrál, mitöbb félelemmel tölt el és csak remélni tudom hogy incidens nélkül megússzuk. Szerencsére holnap Apával együtt jövünk haza, autóval megyünk Bencéért, hétvégén meg nincs bölcsi, igyekszünk majd nem itthon lenni, és nem a környéken sétálni, hétfőn meg remélhetőleg elvisznek végre minden kihelyezett lomot és újra régi lesz minden...

A másik megdöbbentő, bár eddig is valamelyest sejtett dolog: reggeli zuhanyozás után elfelejtettem visszaállítani a csapot zuhany módból. Mikor hazajöttem ugyanúgy találtam... Le lehet vonni a következtetést, hogy hányszor lett használva nap közben a fürdőben a mosdó :( (Még akár használhatta is volna a konyhai csapot, de az több lépés lenne neki a fürdőszobaihoz képest, no meg azt nem szokta használni - szerintem nem is tudja, hogy ott is van folyékony szappan és törcsi is...)
Csoda-e hát, hogy nem szeretem, ha ételt ad Apósom Bencének vagy becsalogatja magához?

Jessz...

A beszámoló folytatása előtt egy "közérdekű közlemény":

Bence bejutott a hőn áhított Katica csoportba :D

Most már mondhatja, hogy ő a "csigabogáj" ovis csoportba fog járni.

Már csak a labda jelet kellene megszerezni neki ;) Ez lenne a hab a tortán...

Lazultunk 1.rész...

Igen mozgalmas volt a múlt hetünk, mert rengeteg programunk volt, hiszen kivettünk 1 hét szabit és elmentünk nyaralni. Igaz csak 3 napra, de az a 3 nap olyan is volt :)

Kedden még vásárolgattunk készülve az útra, elmentem fodrászhoz, aztán pici pihi után mentünk is Bencéért, akivel el kellett mennünk a védőnőhöz. Na az a találkozó is megér egy beszámolót :D Nagy vonalakban: Bence kb. 104 centi, 17.25kg és utálja, ha piszkálják :) Erre meg is kaptam, hogy vigyem el majd egy nevelési tanácsadásra :D Mindezt azért, mert nem hagyta, hogy megmérjük itt-ott és nem akart odamenni a védőnőhöz sem, ami miatt kimaradt a hallásvizsgálat, mert nem volt hajlandó felvenni a fejhallgatót. Megjegyzem én ezt már előre mondtam neki! Aztán persze azt is mondta a védőnő, hogy ő bizony nem érti, amit a gyerek mond, vigyem el majd logopédushoz is :D Ekkor már felröhögtem :)

Szerdán reggel úgy indítottuk a napot, hogy 2 dalocskát is meghallgattunk szülinapi köszöntő gyanánt. Hát bevallom és végig pityeregtem mindkét számot :D Utána még bevittem délelőttre Bencét, így könnyebb volt összepakolni, bevásárolni, elkészülődni mindkettőnknek. Bevásároltam a maradék dolgot, amit frissen kellett megvenni, majd egy gyors ebéd után elmentünk a bölcsibe a nagyfiúért. Ő már ott várt minket az asztalnál ülve, a többiek még ébren, de már ágyban voltak. Először szólt neki Edit néni, Bence persze nem reagált csak bambult maga elé :) Aztán szóltak neki a többiek, majd miután erre sem reagált, akkor szóltam neki én is. Harmadjára sikerült felkeltenem az érdeklődését :D Egy icipicit fáradt volt :D Kaptunk "útravalót" egy adag pisis ruha személyében, amitől igazán boldogok lettünk, hiszen már nem mentünk haza, egyből indultunk.

Legnagyobb bánatunkra Bence csak az első órácskát aludta végig, de mivel az út 3 órás volt, így nem volt egyszerű az egyébként csak rövid utakhoz szokott gyerek szórakoztatása. Egy ideig lefoglalta a nagy szélerőművek látványa, de aztán ahogy letértünk az autópályáról egyre kevésbé talált magának érdekes dolgot. A légkondi szinte folyamatosan ment, annyira meleg volt, majdnem fél úton váltottunk Apával, mert neki már elzsibbadt a lába. Mire leértünk (ennyi kamiont még életemben nem láttam és mentek, mint a távirat) én is kifáradtam. Örömmel konstatáltuk, hogy tényleg van tesco, nem kell vagyonokat költenünk majd egy sarki boltban. Amikor megérkeztünk a hotelba, már mindenki nyűgös volt. Bencét és Apát felzavartam a szobába pisilni (pelenka nélkül kibírta a nagyfiú az utat!) és meg elintéztem a papírmunkát. Lepakoltunk, ettünk, kicsit kifújtuk magunkat (Apa kipakolt) és elindultunk megnézni, hogy milyen messze van a sárvári fürdő, ahova másnap mentünk.

Visszafelé kerestünk egy játszóteret, nagy csalódással konstatáltuk, hogy mi pesten el vagyunk kényeztetve, szegény sárvári gyerekeknek pedig be kellett érniük 1 hintával és 1 mászókával (legalábbis a környékünkön). Picit arrébb volt még "játszótér", ott találtunk egy másik mászókát, egy homokozót és 2 rugós lovacskát (amit két kislány megszállt, mikor rájöttek, hogy mi Bencével odatartunk :D). Ez mind... Tényleg sajnáltunk a sárvári gyerekeket, mert ez a két hely, két panelház mellé volt berakva.

Ekkor én már csak vonszoltam magam (szerintem Apa is, csak ő nem vallotta be :D), így visszamentünk a szállásra. Közben ismét rájöttünk, hogy Bence tud igazán hisztis lenni, ha akar és persze ezt mindig a lehető legrosszabbkor mutatja be nekünk :D

Mivel aznap volt Bence szülinapja, így a táskába berakott ajándéknak szánt játékokat örömmel felfedezte, pakolgatta ki-be a dobozában - szerintem az alattunk lévők legnagyobb örömére.

Csütörtökön kihasználtuk végre az ingyen fürdőbelépőket, amiket kaptunk és elmentünk strandolni. No ez a program volt az, ami mindenkinek tetszett :D Apának csak annyi baja volt, hogy meleg a víz, Bencének meg annyi, hogy Apáék miért unták meg olyan "hamar" a csúszdáztatását :D Eleinte a gyerekmedencében lébecoltunk, mert a mélyebb víz nem jött be Bencének, valamiért félt tőle.

Szerintem Bence itt kezdhette el "ledarálni" a térdét, ugyanis a következő csúszdás játék alkalmával igen erősen beütötte a térdét (egy kislány nem vette észre a zuhatag miatt és véletlenül fellökte a lépcsőn) és akkor vettük észre, hogy össze van szegénykének karistolva a térdén a bőr. Na ekkorra már hisztis volt őkelme, így össznépileg kivonultunk a medencéből és letettük Bencét aludni. 2 órával és némi szülői bőr megpörkölése után úgy döntöttünk, hogy akkor megnézzük a fedett medencét, nehogy az "érzékeny" bőrű gyermek is megégjen a napon. Ugyanazt a krémet használtuk, mint amit Bencére kentem, én konkrétan az árnyékban megégtem, míg nagyfiú aludt, Apa pedig a körbenézős 15 perce alatt sült zsírjára :) Mondanom sem kell, hogy Bence olyan csoki barna bőrrel jött haza, hogy ismét elkezdtem kételkedni benne, nem lehet-e hogy a szülőszobán összecserélték :D (Persze, hogy nem, rengeteg jel arra utal, hogy Apja fia :D).
Tehát bevonultunk a fedett részre, ahol túlzás nélkül mondhatom, hogy vagy 100 alkalommal lecsúszott Bence. Először én vártam alul és Apa terelgette fentről, hogy nehogy rosszul üljön be a csúszdába, de aztán már meglehetősen elfáradtam a folyamatos Bence vízből történő kiemelésében, ekkor cseréltünk Apával.

Később megjártuk a hullám medencét is, ami szintén nagy favorit volt Bencének, nagyokat kacagva futkosott hol beljebb, hol kijjebb a mélyülő medencében :D

Végül némi hiszti kíséretében elindultunk haza, persze addigra már mi is kimerültek voltunk. Hazaérve én letettem magam az ágyra és Apa terelgethette Bencét, készíthette a vacsit, mert én ha csak egy kicsit is megmozdultam már keményedett a pocakom :( Ezt nem igazán értettem, mert szinte egész nap Apa játszott Bencével, nekem csak talán a csúszdánál kellett kicsit "dolgoznom", egyébként csak olvasgattam, ültem, figyeltem, pihiztem...

Vittünk mesét is Bencének, mert az este (és reggel, amikor még félkómásak vagyunk Apával) igencsak életmentő :D

Folyt. köv. holnap :)