Először is: Kata fél éves státusza megvolt, nem hízott a legutóbbi mérés óta olyan sokat (sőt, sztem nagyon keveset), de nem stresszeltem magam emiatt, azóta természetesen behozta a lemaradást. Mindenki szerint hatalmas, pedig csak viszonyítás kérdése, a maga 70 centijével és kicsit több, mint 7 és fél kilójával az átlagba tartozik így 7 hónaposan.
A forgást csak az ágyban mutatja, hintázni is csak ott szeret, viszont már addig nyűglődik, míg valaki meg nem szánja és fel nem ülteti. Ekkor elégedetten mosolyog, tesz-vesz maga körül, remekül megül egyedül is. Ha leteszem a földre, pillanatok alatt betolat pl. az ágya alá. Kénytelenek voltunk szivacsot tennia földre, mert a lábát mindig a földhöz csapkodja és ezzel az egyik ujján sebeket kreált, ami nem akart gyógyulni, állandóan újra vérzett. Na erről a szivacsról egy pillanat alatt letolatott, Apa már csak azt hallotta, hogy dobol a lábával a gyerek a padlón :D
Bencét még mindig isteníti, totál felnéz rá, hétfőnként nyűgös délelőtt, mert a hétvégén megszokott nyüzsiről át kell állnia a "csak anya van" sztátuszra :) Persze aztán délután, mikor elmegyünk Bencéért, akkor nagy az elégedettség, hatalmas kacajokkal jelzi, hogy igen, most már minden rendben ;)
Evéssel úgy állunk, ahogy. Ezen sem stresszelem magam, eszik amit jónak lát. Alma nagyon nem jön be neki semmilyen formában, én még ilyen gyereket nem láttam :D Azon kívül bármi jöhet, de legnagyobb favorit az, amit mi eszünk. Képes a pizzát kinézni a szánkból :D Úgyhogy túl vagyunk már a pizzázáson (persze csak a tésztáján) is :) Most irattam fel Sinemilt a nagylánynak, mert a tápszer vagy tejpép nem kell neki, a főzeléket viszont néha sűríteni kell valamivel. Hát hogy ezt a Sinemilt mennyire csípi a kiscsaj! Csak úgy csapkodott érte, nem tudtam elég gyorsan adni neki :D Egyébként még szopizik, imádom nézni mikor simogatja az arcát közben, vagy amikor rám néz elégedetten elmosolyodik, közben persze meg csurog ki a száján a tejcsi :) Próbálom minden percét kiélvezni, ki tudja meddig lesz lehetőségünk erre, több gyermeket meg már nem szeretnénk, úgyhogy most kell magamba vésnem, hogy milyen jó is ez :)
Íme a kis Katicám :)
Bence fejlesztése elkezdődött végre az oviban, hétfőn pedig megyünk a nev.tan.-ba is szenzoros int. terápiára... Határozottan többet beszél, kicsit könnyebben lehet vele kommunikálni, látszik rajta, hogy ő is jobban érzi magát. Hosszú mondatokban beszél, néha csak lesünk, hogy jól hallottuk-e, amit mondott. Az oviban az óvónénik oda vannak érte, tudja ezt Bence is sztem. Mindig megy a szeretgetésért, neki még a hátsimis elalvás is kijár ;)
Most jött rá sztem, hogy neki is van saját akarata, amit tud érvényesíteni. Sajnos azt még nem tudja, hogy ennek mik a szabályai, így elég sokszor kell rászólni, ezt pedig nem tűri túl jól. Egyre több szabályt be lehet vele tartatni, most épp jó passzban vagyunk így kollektíve, pl. ha megkérjük, hogy mosson kezet, akkor megteszi és nem megy balhézni a szobájába. Lehet vele időnként kompromisszumot is kötni, régebben ez abszolút nem működött vagy ha igen, csak nagy kérlelések után.
Továbbra is próbálgatja, hogy Kata mennyit bír, teszteli hogy mennyire néz fel rá, meddig mehet el a szekálásában ;) Néha nagyon kedvesen odamegy hozzá, megsimogatja, vagy odahordja neki a játékokat, máskor meg direkt ott ugrál mellette úgy hogy tényleg csak centiken múlik, ráugrik-e pl. a kezére vagy sem.
Itt épp együtt játszottak a szőnyegen: Kata eldobta a játékot, Bence visszaadta neki :D
Én is megjártam időközben a magam orvosait a kéz zsibbadásom miatt. Sajnos beigazolódott, hogy kéztőalagút szindróma áll a háttérben :( Egyenlőre sok mindent nem lehet tenni, szedem a B vitaminokat nagy mennyiségben, éjjelre lesz majd csukló rögzítőm (kaptam két faspatulát meg egy pólyát, de valljuk be ezek nem lesznek hosszú életűek, amikor éjjel Katát ki kell vennem az ágyából, így iratok majd fel egy normális rögzítőt holnap a reumatológián), a kéz kímélést meg egyenlőre nem tudom megoldani. Később, ha a szoptatást már elhagyjuk, akkor a hormonok rendeződésével ez is javulhat valamennyit, ha nem akkor még mindig van egy-két kezelési mód, de addig is ennyit tudok tenni.
Egyébként most épp nátha tombol a családban, szegény Kata szenved a legjobban, eléggé folyik az orra, de szerencsére láztalan és jó étvágyú, így most még nem megyünk dokihoz, meglátjuk 1-2 nap alatt javul-e a szokásos gyógyszerektől...
