Mégsem jött be...

Hát a lázat nem úsztuk meg. Ma haza kellett hoznom a bölcsiből, mert szóltak, hogy baj van. Mire odaértem érte, már nem volt láza, hatott a kúp. No és persze folyik az orra is és köhög picit :( Keddig kúra van...
Thomas továbbra is favorit, nem lehet elvontatni Bencét a tv mellől :) Ezért is várom már a tavaszt, akkor mehetünk végre megint a szabadba és leszoktathatom a tvről a Nagyfiút (igen, sztem rászokott).
Az időjárás mondjon le, milyen már az, hogy március közepén havazik?

Oltás...

Végre túl vagyunk rajta. Egy HŐS volt Bence, hiszen mindössze 15másodpercig sírt, aztán nézelődött, dumált tovább. Mondta is az asszisztens, hogy nagyon ügyi volt a Nagyfiú, ritkán látnak ilyet. Dagad a büszkeségtől ismét a mellem :D Ma-holnap lehet tőle láz, de remélem nem lesz, eddig egynél volt, de akkor is csak összeszedett vmit, nem az oltás volt a fő oka az akkori dokink szerint. Szóval én most nagyon reménykedem, hogy gond nem lesz. Pipa beírható a 18 hós oltáshoz is. Azért 1 hónap múlva még megyünk egy kontrollra a gondozónők által említett kis koordinációs probléma miatt (ami sztem leginkább a fáradtság és fogzás miatt volt, így már nem aggódom emiatt).
Mértünk is, ha már ott voltunk: 13kiló felett van picivel és 90centi. Hmm, jól eszik mostanában :D
A bölcsiben tegnap az egyik csoporttársa köhögött és folyt az orra, így most rettegek, hogy Bence is így fog járni. Vitaminokat továbbra is adom neki, ennél többet nem tudok tenni :( Reménykedem, hátha mégsem kap el semmit már...
Egyébként pedig hatalmas dumás Bence. Állandóan mondja a magáét, mitöbb tegnap este szólt nekem, hogy leárt a Thomas, mikor nem vettem észre vacsi készítés közben :D Édes volt, ahogy jött és mondta, hogy "tomász" :)

Türelem rózsát terem, ugye?

Igen erősen kell koncentrálnom, hogy Bence hisztijeit a megfelelő módon tudjam lereagálni. Amúgy sincs jó napom, legszívesebben feküdnék és fel sem kelnék az ágyból. Komoly erőfeszítéseket teszek, hogy elszámoljak 100ig, hogy utána higgadtan, nyugodt hangnemben terelgethessem a gyereket.
Bence közben persze gyakorolja még a hisztit a tükörben, ha esetleg nem lenne tökéletes, akkor még csiszolgat rajta. Én meg csak mondogatom magamban, hogy türelem-türelem :) Azt vettem észre, hogy nem csak nálam szakad a cérna néha, hanem Apánál is. Ez pedig elmond valamit Bence viselkedéséről, mert Apának hozzám képest birkatürelme van.
Viszont eljutottunk oda, hogy ha kérem, hogy üljön le az asztalhoz, hozom az ennivalót, akkor szépen leül és vagy várja, hogy tényleg hozzam vagy hisztizik, hogy miért nem vagyok már ott, hiszen ő éppen éhen akar halni. Most vacsinál pl türelmesen megvárta, míg a megmelegített levest elétettem, addig csak az asztalt csapkodta a kanállal :D Nincs már vacsinál sem szaladgálás, le kell ülni és úgy enni. Visszatért a jó étvágya, bölcsiben is hatalmas adagokat eszik, itthon is általában 2x vacsizik. Korán éhes lesz, így negyed 7kor már adom neki a vacsit. Aztán amikor Apa hazaér, eszünk mi is, akkor jön még kunyizni. Ez után kap még joghurtot vagy túrórudit (ritkán kekszet)... Kapott is a bölcsiben rengeteg dícséretet, hogy milyen sokat eszik és, hogy ismét belelendült a beszédbe, egyre több mindent értenek meg a mondandójából. Van hogy csak Bence hangját hallják, úgy mondja a magáét a többieknek :D Ő is olyan lesz, mint az Apja. Mindig középpontban lesz, ő lesz a mókamester :) (Remélem, mert én mindig szürke kisegér voltam, nem is igazán szerettem középpontban lenni, zavart ha mindenki engem nézett vagy rám figyelt...)

Papagáj...

 

Hja a régi szép idők, amikor még bármit mondhattunk Bence előtt, esély sem volt rá, hogy visszamondja vagy megértse :D A minap ki kellett takarítanom a mosógép mosószertartályát, mert (nagy káromkódos szmájli) az az ádáz doboz nem engedte kifolyni magából a fehérítőt az utolsó előtti mosásnál, ami történetesen fehér volt, így az utolsó (sötét színű ruhákat tartalmazó) mosásnál a mégis sikerrel véghezvitt ürítési művelet után döbbenten tapasztaltam a ruhákon a szép, csinos hipófoltokat. Szóval nekiláttam a dobozt kipucolni, ami ugye nem egyszerű feladat. Majd a kádban a lefolyó rácsán maradt néhány fehér, mosószer darab. Na ezt meglátta Bence és az éppen mellette álló (nem is tudom, talán fogatmosó) Apjától megkérdezte: "Hűűűű, kivoltaz?" :D A következő lépés sztem az lesz, hogy majd beárul minket egymásnak :D Szinte mindent mond utánunk (szombaton megkérdeztem tőle, hogy Bence kérsz enni?, a válasz: "beccekéeni" :D ), persze gyakoriak a fent leírt történetek is, amikor egyszer csak viszont halljuk egy-egy régebbi mondatunkat.
Talán egy hete kimondta az első önálló mondatát is: "Ottatábla" Dagadt is a mellkasom rendesen :)
Viszont egyre gyakoribbak a hisztik. Azok a hisztik, amikkel nem lehet mit kezdeni. Amikor nem tudod, hogy most végülis mi az, ami kiverte nála a biztosítékot. Persze azért hisztizik a boltban, hogy nem szedjük le neki a kirakott, felfújt lufit, vagy hisztizik az utcán, hogy nem arra megyünk, amerre ő akar, vagy hisztizik amiatt, hogy neki a két szép lábacskáján kell jönnie, esetleg amiatt, hogy nem kap kekszet a szekrényből. Persze a lista nem teljes, sorolhatnám napestig. Úgy tűnik, hogy vannak időszakai, amikor érzékenyebb, aztán kicsit alábbhagy ez a hisztis hangulat pár hétre. Mondjuk a múlt héten beteg volt az egyik gondozónő, így reggel nem a saját, általa jól ismert gondozónők egyike fogadta, hanem a másik csoport gondozónénije (őt is látja nap mint nap, hiszen a két csoport szobája egybenyílik). Nos, ebből kifolyólag olyan balhék voltak reggel, hogy a gyerek nem akart bemenni a bölcsibe. Lehet ez is tett egy lapáttal a hisztis hangulatára.  Ma reggel is úgy mentünk be a csoportszobába, hogy Bence felkérezkedett az ölembe és csak akkor volt hajlandó lemenni a földre, mikor meglátta Éva nénit...
Mivel az (nem)alvása kezdett katasztrofális méreteket ölteni, így elhatároztam, hogy visszaminősítem a fiam "kisebb" gyereknek és visszakapja a rácsot az ágyára. Egyszerűen kimerültem attól, hogy hajnali 3-kor kelés, mert átslattyogott hozzánk, korán reggel is kelés, de akkor már nem aludt vissza, hiába kísértem át 4x is. Mivel én alszom kívül, engem kelt fel Bence éjjel. Aztán az elmúlt hetekben szép lassan kezdett egyre korábban ébredni reggel (hajnal). Eredetileg fél 8ig aludt, ezzel meg is békéltem, kompromisszum kész vagyok. Aztán lett 7 óra, majd fél 7 (itt már ért bennem a gondolat, hogy vissza fog kerülni a rács az ágyra), 6 és múlt héten, szinte kivétel nélkül minden nap 5-kor kelt. És nem ám az van, hogy visszaviszem az ágyába, elalszik, majd 1 óra múlva felkel. Nem. Visszakísérem, betakargatom, puszi, stb., majd 15 perc múlva ismét jön ki. Pont akkor, amikor már én nagy nehezen esetleg visszaaludnék. Heti 1-2 nap belefért volna, de bakker én is dolgozom és baromira nem jó az, ha heti 1-2 napnál többször kelünk így. Igazából most még nagyon oka sincs erre, mert kibújtak végre a fogacskák, már csak nőniük kell, talán nem is fáj már neki. Szóval rácsot visszatettük, hátha segít visszazökkenni a régi kerékvágásba. Szombat reggel még elég korán kelt, bár akkor már csak 6kor, vasárnap aludt fél7ig, ma reggel pedig 7 óra volt, mikor véletlenül felkeltette Apa. Remélem, hogy tényleg ez volt a baj és megoldottuk most egy időre ezt a problémát. Most épp szoktatom arra vissza, hogy reggel ébredés után még legyen el kicsit az ágyában, ha esetleg mi még alszunk (pihizük, magánéletet élünk). Nem kell sok, csak kb fél óra ;) mondjuk azért nagy reményeket ehhez nem fűzök, mert amint kipattannak a szemei, kiabál, hogy "ajja kakaóóóó"...