Nyilt nap...

Tegnap elmentünk a (reményeim szerint) leendő ovink nyílt napjára. Azt hittem lesz vmi tájékoztató az elején, hogy ide vagy oda menjenek, hova lehet letenni a kabátokat, stb. Ehelyett semmi, mindenki menjen amerre lát... Csak 2-3 csoportot akartunk megnézni, de végül mind a 8 helyre bekukkantottunk. Bence elég szégyenlős volt, még a kabátját és a sapiját sem volt hajlandó levenni. Egyetlen egy csoport volt, ahol megpróbáltak Bencével kommunikálni, játékba bevonni az ovónénik. A többi helyen vagy a gyerekek jöttek oda hozzánk vagy senki. Persze mindenhol hangosan köszöntünk hátha, de semmi. Szóval nincs bőség zavara, az az egy csoport volt szimpi, remélem bejutunk oda.  Esélyeink jók, ha területileg jó helyen vagyunk és kellően fejlett Bence (no és persze betöltötte a 3-at), akkor nem lesz gond. Úgyhogy most hajtunk a szobatisztaságra :)

Hétvége...

Ismét kalandosra sikerült, sok helyen jártunk :)
Szombaton a nagy szél ellenére elmentünk Papáékhoz, végül nem bántuk meg, mert mindenki kapott egy kis színt, Bence is egész nap csak az udvaron volt és szaladgált, motorozott, biciklizett, hintázott és virágot szedett. Végül még az aszfaltra is rajzoltunk krétával napocskákat, szívecskéket. Papa jól meg is lepett engem, mikor azt mondta, hogy menjünk előrébb rajzolni, mert nem szeretné, ha a zsírkrétával a tavaly lerakott járólapokat firkálnánk össze :D Felvilágosítottam, hogy nem kell aggódnia, hiszen nem zsírkrétát használunk :) Miután elmentünk, slaggal nyugodtan lemoshatja a kreálmányokat ;) Hazafelé egy kis izgalom is  kijutott, mert a töltés miatt a kocsiban hagyott GPS teljesen lemerítette az akksit, amit viszont menet közben a generátor csak nem akart tölteni. Vissza is kellett fordulnunk, mert otthagytunk valamit, így amikor kiderült a "nem tölt"-és, akkor adhatott Papa nekünk egy kütyüt, amivel pikk-pakk rá lehetett tölteni. El is hoztuk, hátha szükség lesz még rá... Szerencsére csak a generátor nem kapott elég szuflát és nem tudta megkezdeni a töltést. Ilyenek ezek a mai autók, bezzeg egy régi Skodában... :)
Vasárnap reggel gyorsan összedobtam a borsófőzeléket, így elmehettünk a Duna-partra sétálni egy nagyot. Fagyizás volt a cél, ami kis híján meghiúsult, de végül egy étterem kihelyezett árusító helyén sikerült hozzájutni (igen borsos áron). Bence aranyos volt, mert sztem már nem igen emlékezett rá, hogy mi az a fagyizás, csak azt tudhatta, hogy vmi jó dolog, hiszen örömmel mondtuk neki, hogy megyünk. Amikor kiértünk a töltéshez, elkezdett rohanni lefelé a fákhoz és akkor elkiáltotta magát: "fagyiiii" :D Mi meg álltunk ott nevetve és poénkodva, hogy ezt olcsón megúsztuk :D (Erről az a sztori jutott eszembe, amikor egy gyerek szülei "megetették" a csemetével, hogy a FamilyFrost autója csak akkor zenél, ha már elfogyott belőle a fagyi :) )

Azért nem voltunk szívtelenek, adtunk is neki, hamár megígértük :)

Aztán hazaértünk, Bence konkrétan kidőlt az ágyába, Apa adagolta neki a szájába a főzeléket, csak hogy egyen :) Nem kellett hozzá sok idő, hamar beájult ;) Aztán jött egy beszólás, amitől elment még az életkedvem is, de az ideg maradt :( Éljen... (erről majd a következő posztban)
Szunya után szépen összeszedtük magunkat és elmentünk Margitszigetezni. Természetesen busszal, mert Bence azt nagggyon bírja :) Apa mehetett a barátjához, kapott egy kis kimenőt, mi  meg barátosnéztunk. Ahogy kell amikor leszálltunk a buszról Bencét szélnek eresztettem, aki nem győzte kergetni a galambokat, majd a nagy füves részhez érve tátott szájjal figyelte a papírsárkányt eregetőket, a focisokat és a kutyájukkal játszó gazdikat. Kétségkívül a papírsárkány volt a favorit, nevetve mutogatta őket, sőt egy alkalommal az aláhulló sárkányt meg is kaparintotta :D Úgy kellett szólnom neki, hogy engedje el, mert a bácsi nem tudja akkor még reptetni :) A következő alkalommal ismét megfogta volna, de akkor gyorsabb voltam és meg is mutattam neki, hogy ez bizony madzagon van, azért nem repül el és ezért tudja a bácsi reptetni ;) Amint végre befutott barátosném, elmentünk enni lángost. Bence kapott egy palacsintát, amit kért és eleinte csodálkoztam, hogy miért nem eszi, hiszen szereti a kakaós palacsintát. Na de aztán rájöttem. Ha a Palatinusz strandnál jutna eszetekbe palacsintát enni, akkor jól gondoljátok meg, mert amit Bence kapott, az meglehetősen hideg és kemény volt, saccra két napos lehetett. Ezen alaposan meglepődtem, mert ezen a helyen csak palacsintát és lángost lehetett kérni (a sütöde jobb oldala), amiből nekem az jönne le, hogy a forgalom elég nagy ahhoz, hogy ha nem teljesen frissen, de max egy órával az eladás előtt készüljön a palacsinta. mikor végeztünk, látta egy úr, hogy a szemetest keressük vadul, odajött és elkérte a "csomagot", hogy majd ő kidobja... Erre meg már csak rosszmájúan tudnék reagálni. Remélem nem kötött ki az a palacsinta más tányérján is... Ekkor már Bence kezdett nagyon eleven lenni, én pedig kezdtem besokallni és sajnálni, hogy Apát nem rángattam mégis el magammal. Bence eszeveszetten futkosott, túrta a kavicsos járdát, összeszedegette a szél által szét hordott és néha-néha néha meglibbenő szalvétákat, papírzsebkendőket, puharakat és ki tudja még miket. Én meg úgy éreztem, hogy folyamatosan kiabálok vele, hogy ezt vagy azt nem szabad, hogy ne vegye fel, hogy hagyja békén, hogy ne túrja, hogy ne tegye a szájába a kezét, stb. Iszonyatosan szégyelltem magam, mert abszolút nem így képzeltem el egy délutánt a Margitszigeten... A romokat is megnéztük, engedtem Bencének had másszon fel, amennyire csak akar, csak annyi kikötésem volt (az is csak magamban ;) ), hogy elérjem még őt. Barátnő totál lesápadt, amikor meglátta, hogy hagyom a gyereknek, de aztán mikor rákérdeztem, hogy "jó és mit csináljak vele, másszak utána?", akkor belátta, hogy végülis mindegy, majd elkapjuk, ha leesik :D Erre nem került végül sor, mert Bence ugyan felfelé nagyon merész volt, lefelé viszont már kellett neki a kezem ;) Felmentünk a romoknál lévő "kilátóra", ahol a padló átlátszó volt (nem tudom, hogy hívják, nem akarok most ezen agyalni, vastag lemezek voltak keresztbe rakva élével), amit Bence nagyon élvezett, egészen lehajolt és dugdosta ki az ujjait a lyukakon :) Én meg csak álltam ott, mintha minden rendben lenne, ami persze koránt sem így volt, hiszen tériszonnyal az ember ilyen helyre nem megy fel, ha van egy kis esze :D
Hazafelé is busszal mentünk, Apát felhívtam, hogy jöjjön a végállomásra elénk. Bence is totál elfáradt, a buszon kis híján bealudt, aminek a következménye az volt, hogy iszonyatosan hisztissé vált (velem együtt). Amikor hazaértünk végre, én konkrétan bevetődtem az ágyba migrén, hátfájás és némi "kistesós" görcs kíséretében. Nagyából egy óra kellett, hogy magamhoz térjek és merjek végre enni is valamit. (Ekkor megint volt egy kis botrány, ami ismét eszembejuttatta, hogy mi is történt aznap délben, testi bajaim mellé tényleg már csak ez kellett.)
Este senkit sem kellett altatni, kivételes Bence is evett rendesen, mert mostanában az a szokása, hogy otthon semmi értékelhetőt nem eszik, csak nasizik. Pont egy hete még fordítva volt: a bölcsiben csak ímmel-ámmal evett, otthon viszont bármit elé tehettem, hatalmas adagokat volt képes magába kanalazni. Mostanában ennek a rossz étvágynak köszönhetően, este fél 9 körül rendszeresen jön oda hozzám, hogy "hamihami" vagy "leves". Én meg hülye fejemmel készítek neki vmit, amit aztán nem eszik meg :) Pár napja épp azon gondolkodtam, hogy a gyerek fejére borítsam-e a kikönyörgött és megmelegített, majd ahogy kell elutasított levest vagy inkább küldjem a pelenkájába egyből, hogy legalább a tudat meglegyen, hogy ott kötött ki, ahova majd egyébként is jutna előbb-utóbb.