300.bejegyzés...

Szerelmes a fiam :D Hát ez a nap is eljött, bár kétségtelenül kicsit későbbre vártam ;) A bölcsiben az egyik csoporttársa a cél személy és igaz, ami igaz nem viszonzatlan :D

Éljen az új év...

Megnézték az autót a szakik. A drágább javításra számíthatunk :( Ráadásul nem kéne használni, amíg meg nem történik a javítása. Apa gondolkodik rajta, hogy majd ő szét szedi és megcsinálja... Na igen, csak kint repkednek a mínuszok és fűtött szerelőaknánk meg nincs...
Sírhatnékom van...

Jó lenne...

... ha lecsatolható lenne az ember feje. Szívesen elgurítanám most, szörnyen fáj :(
(valószínűleg a sok monitorozástól... De nem is! Jön a melegfront! Tegnap már készültem is a fejfájásra, csak úgy tűnik mégsem sikerült túl jól...)

Elememben vagyok...

Szerintem ma senki se akarjon az utamba kerülni :)
2 panaszlevelet is Írtam ma, ami az elmúlt évek statisztikáját figyelembe véve, azt jelenti, hogy ma aztán kiadtam magamból mindent :D (vagy csak szimplán kötözködős hangulatban vagyok :D )
Az első levél a mi hőn szeretett Magyar Postánknak ment. Lehet említettem már: még decemberben adtam fel pár levelet, kb. ezerpárszázért. Na már most, kp nem lévén nálam, gondoltam a bácsi mellett figyelő terminálból, hogy itt akkor lehet kártyával is fizetni. Lehetett, csak nem a megszokott módon. Na én ezt jól megírtam a szolgáltató (?) ügyfélszolgálatára. Hirtelen felindulásból, merthogy épp a bankszámlánkat nézegettem és ismét rádöbbentem, hogy ez mekkora lehúzás már. Kíváncsi vagyok, mikor jön és mi lesz a válasz...
Aztán hazaértem és ismét láttam, hogy az egyik hiperszuper takarékos LED-es izzó megint megadta magát. A bosszantó az, hogy a vásárolt tizenvalahány darabból eddig kb. a felét már kicseréltette Apa (bár belegondolva, már volt 2 garis járata, szóval tuti több, mint a fele), a másik fele pedig a szekrényben várja, hogy ismét erőt vegyen magán a ház ura és visszavigye őket. No, ez mostanra lett 100% hibaarány kb fél év alatt a 30.000 óra élettartamú izzóinknál. Amint tudatosult bennem ez, már kaptam is elő a mi jó barátunkat a guglit és rákerestem a magyarországi forgalmazóra, majd egy jó kis levelet rittyentettem nekik. Innen is várom a választ...
Gondolkodom kit kell még elővennem ;) Ma igazán elememben vagyok :D

EÜ...

Nem is tudom, hogy miért EGÉSZSÉGÜGY a neve, csak mert hogy mindent el lehet mondani, de hogy az ember azt kapja, amit (nem nagy igényekkel) elvár, vagyis hogy gyorsan meggyógyítsák, arra ne is számítson. A baj, hogy most nem az én vagy Bence által összeszedett nyavajákra gondolok. Este 11 volt, mikor már éppen elszenderedtünk végre Apával mi is. Egyszer csak egy nagy puffanást hallottunk a nagy szobából, Apa rohant át, hogy megnézze mi történt. Én is magamra kaptam gyorsan valamit és utána siettem. Papa melléült az ágyának :( Nem is tudtuk felszedni a földről, mert olyan fájdalmai voltak, így hívtam a mentőket, hogy jöjjenek. Felvették szépen az adatokat, majd a kedves hölgy el is akart köszönni, úgy kellett még ráerőszakolnom magam, hogy mondja már el, mit tehetünk és mit nem, mert azért az emberrel igen ritkán esik meg szerencsére ez a helyzet, Papa meg ugye a földön feküdt. Nagy nehezen kihúztam a hölgyből a teendőket és akkor vártunk a kiérkező orvosra. És vártunk és vártunk és vártunk... Baromi hosszúak voltak a percek, felváltva kukkoltunk ki az ablakon, hogy itt vannak-e már, hiszen Bence még aludt, igyekeztünk minél tovább kihúzni, hogy nehogy felébredjen, mert ugye egy ekkora gyerek istápolása a mentősök tevékenykedése közepette nem túl szerencsés, pláne ha közben pakolni kell és válaszolni az esetleges kérdésekre. Szóval vártunk, közben lestük az ablakot és az órát felváltva, igyekeztünk összekapni pár cuccot, ha esetleg mennie kell Papának a kórházba, akkor meglegyen minden fontosabb dolog a táskában. Kb. 40 perc alatt értek ki (Apa még bosszankodott is, hogy milyen büszkén mondták a tévében, hogy 15 perc alatt bárhova odaér a mentő. Csak hozzánk nem :( Mondjuk azért azt el tudom képzelni, hogy egy vidéki házhoz mennyi idő lehet, ha a fővárosban ennyi idő.) Papa a földön kipárnázva, betakarva. Végre megjött a doki, amennyire tudta megvizsgálta és mondta hogy sajnos nem ússza meg, menni kell a kórházba, mert vagy ficam vagy combnyaktörés. Mindkettő műtétet igényel. Adott is neki fájdalomcsillapítót, ami nem igen használt, gondolom egy algopyrin nem segíthet sokat, de hát mást nem adhattak neki. Közben Apa lement a másik mentőssel a hordágyért, hogy valahogy le tudják vinni. Nagyon sajnáltam őket, mert a 2. emeletről levinni egy majd 100kilós beteget, aki nem ülhet, tehát lift kizárva, valljuk be nem egyszerű feladat. Ők persze profik voltak, így hamar lejutottak és már vitték is a Jánosba Papát. Gyors sms a két tesónak, hogy mi történt, aztán kidőltünk.
Most reggel kaptam az infót, hogy be kell vinni Papa gyógyszereit. Nem értettem a dolgot, mert a spec. spray-t direkt betettem a táskába, a többi gyógyszere viszont nem olyan, amit egy átlagos osztályon ne tudnának biztosítani neki. Mint kiderült ez nem egy átlagos osztály, szegények, nincs pénzük, le vannak pukkanva :( Így hát a tesó mehetett haza a gyógyszerekért, aztán meg vissza a kórházba. A szörnyű az, hogy átvitetni sem lehet máshova ilyen állapotban, pedig sajnos többen tapasztaltuk már a családban, hogy a János kh. traumája, hogy is mondjam finoman, nem egy átlagos magyar osztály, hanem a kevésbé ellátottak közé tartozik.
Ja és a "poén", hogy műtét majd holnap! Azt hittem eldobom az agyam, mikor meghallottam... Egy combnyaktörésnél... Hát szép :(
No, hát ilyen a mi egészségügyünk, aki nem hiszi, járjon utána...

Videók...

Készültek videók, végre eljutottam odáig, hogy fel is tudtam tölteni őket. Íme néhány (ha már karácsonyi fotók nincsenek):

Bence és a nagy fa:

Bence fát díszít Apával:

További videók a youtube-on ;)

Szilveszter és a többi...

Sok minden történt, gép elé sem nagyon volt időm / kedvem ülni. Nem tudok minden eseményt leírni, de azért igyekszem nagy vonalakban vázolni az elmúlt napokat...
A két ünnep közötti napokat lényegében otthon töltöttük, kevés házimunkára és több játékra jutott idő Bencével. Aludtunk, mikor Bence is aludt, illetve a hétvégén annyi keveset aludt nap közben, hogy inkább Castle-t néztünk Apával. Bence rengeteget játszott velünk, de jaj volt nekünk, ha éppen magára hagytuk kicsit egyedül játszani, mert az elmúlt hétvégén sikeresen szétkent a szobájának szőnyegén 1db narancsot jól kifacsarva, 1 db elcsent körtét és 1 fél túrórudit. A sok takarítással legalább sikerült a nehezen felszedett kilócskától megszabadulnom :D Kicsit el is kényelmesedett a Drága fiam, ugyanis nem volt hajlandó sétálni pl. a boltba. Emiatt is volt egy kis "nevelés", talán sikerült leszoktatni a fenékcipelésről. Ezenfelül volt sok-sok "szejetszejet" és bújás, aminek mindketten nagyon örültünk :) Volt néhány fél 8-ig alvás is és nagy birkózás Apával, néha Anyával és rengeteg duma. Be nem áll a szája :D Ha akarja, simán elmondja, hogy mit szeretne, emiatt is volt pár hiszti, mert mi igazán érthetetlenek voltunk néha :D
Bence étkezési szokása is bizonyos értelemben rosszabbodott, egyrészt azért mert csak nagy unszolásra hajlandó enni, de akkor jó ízűen (és szerencsére hatalmas mennyiséget), ami viszont jó, hogy a gyümölcsöket csak úgy falja, főleg a banánt és a körtét.
A szilvesztert a szüleimnél töltöttük, majd mikor Apa elvitte Öcsémet a közeli buliba, akkor az autó is úgy gondolta, hogy kijár nekünk egy kis izgalom, mert olyan hangot adott ki, mint amikor kalapáccsal ütik a kasztnit. Ezek után persze nem mertünk barátokhoz is elugrani egy kis szilveszteri beszélgetésre, ahogy terveztük, hanem egyenesen hazamentünk, imádkozva, hogy az autónak ne legyen olyan baja, amivel minket ott hagyhat az út szélén. Apa persze igyekezett kideríteni, hogy mi lehet a baj, de egyrészt sötét volt, másrészt kívülről lámpával nézve nem talált semmi hibát, így hang alapján 2 lehetőséget vázolt a javításra: egyik 30-40 ezer, másik 2-300... Éljen az új év! :( Ma-holnap elvisszük szervizbe és imádkozunk, hogy ne legyen nagyobb baja a mi 5 éves Tütükénknek.
Apa ismét bebizonyította, hogy milyen ügyes, ugyanis találtam egy pontosan olyan digis fényképezőgépet, mint a mienk, csak a kijelzője sérült, így át tudta tenni a mi gépünkbe a háttérvilágítást, így mától a mi kütyünk végre jóóóó :D Végre végre :D
Az új évet a már-már szokásunkká vált Duna-parti sétával kezdtük. Íme néhány fotó: